Gödöllői Szabad Waldorf Óvoda
Ember, vagy gép? – Harc az emberi lélekért
Molnár József Dodi előadása
Soha nem látott kihívás előtt állunk, egy kényszerű változás küszöbén, aminek kimenetele közösségi ébredésünk függvénye.
Életünkben egyre gyakrabban nem vagyunk jelen, miközben egy „új intelligencia” ellesi viselkedésünket, állandó jelenléttel, egy pillanatot sem elszalasztva… és észre sem vesszük, hogy hamarosan – közülünk nagyon sokan – feleslegesek leszünk. Eközben elpusztítjuk a teremtett világ életet biztosító feltételeit, elveszítjük a képességeinket, amivel kapcsolódni tudnánk egymáshoz, a természethez és az isteni világhoz. Egy mesterséges világháló önkéntes rabjaiként vonjuk ki magunkat az Életből és adjuk át helyünket egy új entitásnak…
Ahhoz hogy megértsük, mivel állunk szembe, érteni kell azt a végtelenül sok szálon futó emberi történetet, ami ide vezetett, és aminek végpontján mi magunk vagyunk. Érteni kell a nagyobb összefüggéseket: a korokon átívelő folyamatot, amit horizontálisan az idő, vertikálisan pedig az ember Én-fejlődése által, összességében emberiségfejlődésnek hívunk.
Sajnos nem elég megérteni, ami történik velünk, vissza kell tanulnunk a jelenlét cselekvőképességét, mert minden egyes pillanatért felelősek vagyunk.
Ezt az alkalmat kihasználva, a közös gondolkodás által a cselekvés lehetőségeit keressük.
„Alapjában véve nincs más nevelés, mint az önnevelés, (…) és mi tulajdonképpen (…) csak az önmagát nevelő gyermek környezete vagyunk. A lehető legkedvezőbb környezetet kell nyújtanunk a gyermeknek, hogy a gyermek általunk úgy nevelje önmagát, ahogy azt belső sorsa által tennie kell.” (Rudolf Steiner)
